Az EURES kialakulásának vizsgálatakor vissza kell mennünk a Római Szerződéshez, amelynek 48. és 49. cikkelyében először került szóba a személyek és a munkaerő szabad áramlásának gondolata.  

Az 1612/68-as Tanácsi Rendelet megfogalmazza a Római Megállapodás 48. és 49. bekezdéseiben említett, szabad munkaerő-áramlással kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket.

Az EURES-hálózat létrehozásának ötlete 1991-ben fogalmazódott meg, majd az 1968. évi Tanácsi Rendelet 1992-ben történt módosítását követően az 1993. október 22-i Bizottsági Határozat hívta életre a hálózatot. Tagjai az EU ill. az EGT tagállamai, valamint Svájc. A 2004. májusi, 2007. januári és 2013. júliusi csatlakozást követően tehát jelenleg 32 ország foglalkoztatási szolgálata alkotja az EURES-hálózatot.

Az Európai Bizottság 2002. december 23-i Határozata az 1612/68/EGK tanácsi rendelet végrehajtásáról a munkaerő-közvetítés és az álláspályázatok vonatkozásában az 1993 óta nyert tapasztalatok és a közelgő EU-bővítés fényében részletezi az EURES működésének alapelveit.

2003-ban a hálózat uniós szintű irányítását ellátó EURES Koordinációs Iroda elfogadta az EURES Alapokmányt, amely a hálózat alapvető tevékenységeit, céljait, kötelezettségeit, szereplőit, működésének szabályait fekteti le és határozza meg.

Miután Magyarország 2004-ben csatlakozott az Unióhoz, majd három évvel később a schengeni térséghez, a teljes jogú tagság kiteljesedésének következő állomása az EU-ba 2004-ben felvett tagállamok munkavállalóival szemben a régi tagállamok többségében bevezetett átmeneti korlátozó intézkedések megszüntetése volt: utolsóként, 2011-ben Ausztriában és Németországban.