Az
EURES kialakulásának vizsgálatakor vissza kell mennünk a Római
Szerződéshez, amelynek 48. és 49. cikkelyében először került szóba a
személyek és a munkaerő szabad áramlásának gondolata.
Az 1612/68-as Tanácsi Rendelet megfogalmazza a Római Megállapodás 48.
és 49. bekezdéseiben említett, szabad munkaerő-áramlással kapcsolatos
jogokat és kötelezettségeket.
Az EURES-hálózat létrehozásának ötlete 1991-ben fogalmazódott meg, majd
az 1968. évi Tanácsi Rendelet 1992-ben történt módosítását követően az
1993. október 22-i Bizottsági Határozat hívta életre a hálózatot. Tagjai
az EU ill. az EGT tagállamai, valamint Svájc. A 2004. májusi, 2007.
januári és 2013. júliusi csatlakozást követően tehát jelenleg 32 ország
foglalkoztatási szolgálata alkotja az EURES-hálózatot.
Az Európai Bizottság 2002. december 23-i Határozata az 1612/68/EGK
tanácsi rendelet végrehajtásáról a munkaerő-közvetítés és az
álláspályázatok vonatkozásában az 1993 óta nyert tapasztalatok és a
közelgő EU-bővítés fényében részletezi az EURES működésének alapelveit.
2003-ban a hálózat uniós szintű irányítását ellátó EURES Koordinációs
Iroda elfogadta az EURES Alapokmányt, amely a hálózat alapvető
tevékenységeit, céljait, kötelezettségeit, szereplőit, működésének
szabályait fekteti le és határozza meg.
Miután Magyarország 2004-ben csatlakozott az Unióhoz, majd három évvel
később a schengeni térséghez, a teljes jogú tagság kiteljesedésének
következő állomása az EU-ba 2004-ben felvett tagállamok munkavállalóival
szemben a régi tagállamok többségében bevezetett átmeneti korlátozó
intézkedések megszüntetése volt: utolsóként, 2011-ben Ausztriában és
Németországban.